Földünk szellemi evolúciója egy újabb, talán a legszebb szakaszához érkezett. Sőt!

A dimenzióváltás bizonyítékai itt élnek közöttünk. Ők a közelmúltban született gyermekek, olyan indigó színű aurával a testük körül, ami eddig nem volt sajátja az emberi fajnak. Az örökké megújuló élet e gyermekek eddig példanélküli képességei által siet az emberi faj segítségére. Úgy tűnik gyermekeink éppen azoknak a problémáknak az orvoslása végett születtek, amelyek megoldására mi felnőttek már-már bevallottan képtelenek vagyunk.
Az anyukák természetükből adódóan reménykedők ám egyszersmind zavarodottak gyermekeik nevelése során mert érzik, hogy nagyot változott a világ, s a nevelés hagyományos módszerei rendre kudarcot vallanak. Az élet újfajta megközelítése elodázhatatlan.

Így kesergett Albert Einstein minden idők egyik legnagyobb tudósa: "Az embernek az agyába kellett gyűrnie az összes tananyagot, attól függetlenül, hogy érdekelte-e vagy sem. Ennek a kényszernek olyan káros hatásai voltak, hogy az államvizsga után egy éven keresztül minden tudományos feladatot undorítónak találtam. Tulajdonképpen csoda, hogy a modern módszerek nem ölték ki teljesen a kutatás szent szellemét. Az érzékeny kis palántának, az ingerben gazdag környezet mellett, főleg szabadságra van szüksége. E nélkül kétségtelenül elhervad. Nagyon nagy hiba azt gondolni, hogy a kutatás és a felfedezés örömeit a kényszer és kötelességtudat eszközeivel növelni lehet".

Az indigókék gyerekek nagyon különlegesek, különösen feltűnőek közülük a tinédzserek.
Amikor velük beszélgetünk, mintha megannyi gyermek testbe szorult szórakozott professzorral lenne dolgunk. Fiatal esetlenségük keveredik az öregek legletisztultabb bölcsességével. Amikor egy alkalommal az iskolában neveléstudománnyal foglalkozó tudósok azt a kérdést tették fel, hogy miben látják a Föld gyógyulásának útját, az egyik tizenhárom éves fiú így szólt a döbbent pedagógushoz: - " A Teremtő számára nincs veszteség. Válaszd a megbocsátás útját! Menj és éld a sugárzó lélek életét. Ne engedd, hogy a sötétség elnyomja nézőpontod világosságát. Nem azért születtél, hogy hibákat véts. A siker a sorsod. A világ reménysége a szívedben van elültetve. Sikered akkor biztosított, ha az Egyetlen Teremtő mellé állsz. A szívedben lakozó szereteten keresztül jön el a Föld gyógyulása."- Majd a többi fiúval együtt zajosan elfutott ő is focizni.

Nem könnyű ma gyereknek lenni, szülőnek lenni pedig sosem volt az. Ám a fenti, kiragadott példával bemutatott indigó gyerekek helyzete éppen rendkívüli érzékenységük és értelmük miatt nehéz. A lelkük annyira más értékrendet képvisel, mint a lassan átalakuló, múltba hulló jelen életfelfogás, hogy segítség nélkül nem találják meg sem helyüket, sem hiteles szerepüket.

Mert mit mondhatnánk az oktatásról az indigókék gyerekek szemszögéből? Dióhéjban ennyit: változnia kell ahhoz, hogy sikeres lehessen náluk. A valóságról és az élet lényegéről egyáltalán nem beszélő rendszer jelenleg nem képez önálló gondolkodású, magáért felelősséget vállaló, eredeti gondolkodású fiatalokat. Teljességgel beletemetik a gyermekeket és a tanulóifjúságot a különböző tantárgyak tengerébe. Ám az ilyen leterhelés ellenére az életben emberként való helytálláshoz szükséges muníciót többnyire nélkülözniük kell.
Szerencsére az indigó gyerekek erre az alacsony színvonalú állami, vagyis iskolai értékelésre megfelelő módon reagálnak. Az új nemzedék egyre kevésbé, vagy egyáltalán nem manipulálható. Bennük koncepcionálisan s egyben természetes módon ismét felmerül az a kérdés, ami az embert emberré tette. Ez pedig az igény Isten megértésére, felkutatására, a spirituális önismeretre, a tiszta vallásosságra, mert ez az, ami igazán emberi. Minden megnyilatkozásukban arról tudósítanak minket, hogy pusztán a szellem elsőbbségének helyreállítása megoldja a világ minden baját, újra értelmet és célt ad az életnek. Ehhez azonban fel kell nevelnünk ezt az új generációt, akik annak ellenére, hogy átlátnak ezen a sötéten örvénylő rendszeren, mint gyermekek, mégiscsak kiszolgáltatottak a lényeglátó szülők és pedagógusok segítsége nélkül. Az ilyen szülők minden igyekezetükkel reményt szeretnének önteni tehetséges és kreatív gyermekükbe , de döbbenten tapasztalják, hogy az ellenség kezébe, a sokszor színvonaltalan, kérlelhetetlenül anyagelvű iskolarendszerbe kell illeszteniük őt.

Ebből adódik a kérdés. Hogyan reagál a különleges képességű, belső céllal és küldetéssel érkező indigó gyerek a képmutató vagy lélektelen nevelésre? A már említett amerikai kutatók a következő megállapításokat tették. Sajnálatos módon a nevelés lélektelensége ezeknél az átlagon felül tehetséges gyermekeknél hiperaktivitás, krónikus és érthetetlen fáradtságot, depressziót, idegességet, izomfájdalmakat, gyermekkori rákot stb. okozhat. A belső idegi feszültség fokozódása miatt az immunrendszer annyira legyengül, hogy a gyermek egyre több betegség áldozatává válhat. Az egészségi tüneteken túl a pszichikai sérülések - amik rendkívüli érzékenységükkel vannak kapcsolatban - társadalmi devianciákban, minden határon és ésszerű viselkedési korláton túli agresszivitásban vagy számtalan esetben önpusztításban (túlzott szexualitás, alkoholizmus, kábítószer függőség stb.) és az öngyilkossági kísérletekben nyilvánulnak meg.

E tudósok miközben sokirányú felmérést végeztek az indigó gyerekek körében számos, szinte valamennyi gyerekre kiterjedő, lényeges megfigyelést tettek. A kicsit is érettebb korban lévő indigók számára teljesen természetes Isten létezése. Nem azonosítják anyagi testükkel magukat, tehát tudják, hogy lelkek. Vallási bigottságok nélküli gondolkodásuk természetes része a lélekvándorlásról való tudatosság. Különös rokonszenv és vonzódás fűzi őket az élővilághoz, a természethez, s ha mentesülnek a családi erőszaktól többnyire vegetáriánusok, s az állatokat az emberiség kistestvéreinek tartják. A kutatókban végül már csak egy kérdés fogalmazódott meg. Van-e elegendő áldozatkész, jelekből értő felnőtt, hogy ez az újfajta tudatosság átvészelje gyermek és kamaszkorát?

(cikk szerzője ismeretlen)
Köszönet a cikkért Karsay Istvánnak!