Navigáció
· Főoldal
· FAQ
· Bannereink
· Statisztika

· Szeretetszoba
· Írj Blogot

· Cikkek
· Galéria
· Fórum
· Letöltések
· Linkek
· Hírek

· Keresés
· Kapcsolat

Képek

CHAT-ek


SZERETET SZOBA
Csevegők:
Kik Csevegnek:


RÉGI CHAT
A régi chat csak megtekintésre van fent.

IndigóTeszt

Ha kíváncsi vagy, hogy Te is indigó vagy e, csináld meg az Indigó-teszteket!

KLIKK IDE!

Kiemelt

Ez Lehet Az IGAZSÁG?

Galaktikus Tündérmese

IDŐVONAL I.

IDŐVONAL II.

IDŐVONAL III.

A Dualitás Meghaladása

A Dimenzióugrás

A Hét Angyal Tanításai

Szerelem Több Életen Át?

A Halál Mint Születés

Szeretet És Gyógyítás

Éljétek Az Életeteket (Kryon)

A Harcosi Útról

Megszabadulás Az EGO-tól

Ki Az Igazi Isten?

Szíriusz Beavatás

Ezoterika, Titkos Tanok

DNS Változások

Auraszínek Jelentése

A Karma Definíciója

A Karma

Ki Vagyok ÉN?

A TITOK Meditáció

Legújabb cikkek
· Az Egység 12 Tanítás...
· A Grál Üzenet 2. rész
· A Grál Üzenet 1. rész
· SaLuSa Üzenetei, 20...
· Elkerülhetetlen Vált...
Indigó Gyerekek

Álmodó Írása - Indigó vagy nem indigó?

Az Indigó Gyerekek

Az Indigó Gyerekek II.

Az Indigó Gyerekek III.

A Kristály Gyerekek

A Szivárvány Gyerekek

A Gyémánt Gyerekek

Indigó és Kristály Gyerekek II.

Indigó és Kristály Gyerekek III.

Indigo, kristály meg fényküldött

Indigó Gyerekek Összefoglaló

Egy Indigó Önvallomása

Indigók - egy új dimenzió hírhozói ők?

Az Indigók Jellegzetes Tulajdonságai

Miben különböznek az indigók másoktól?

Az Indigókról

Kristály és Indigó gyermekek

Aprószentek - Indigók

kristálygyerekek és angyalok

Kristálygyerekek és a természet

Az indigó-kristály átalakulási krízis

Mit jelent Indigónak vagy Kristálynak lenni?

Az Indigó serdülők és tizenévesek

Rendszerromboló Indigók

A tudatosság fejlődésének úttörői

A Kristály béketeremtők útja

Az Új Gyerekek Üzenete

Indigógyerekek: nehéz állást foglalni

Hiperaktív vagy indigó?

Hiperaktív vagy indigó? II.

Mindent Az indigókról

Indigó a gyermekem!

Lélek-Rajz (Egy Indigótól)

Kis értekezés az Indigóságról

Indigó Esetek - Karsay István írása

Éden a Földön?

Indigó és Kristálygyerekek rejtélye

Indigó felnőtt vagy?

A Kék Csillag Gyerekek

Született zsenik

Indigó Téma - Szkeptikusan nézve

Indigók Szüleinek

Indigó és Kristály gyermekek szülei számára

Indigó és Kristály Gyermekek nevelése

Szerződéseitek Gyerekeitekkel

Túlélő csomag a problémás gyerek szüleinek

Szülő mint tanító

Blog
nbalazs
» 194. levél
nbalazs
» Emberré lenni...
harmony
» A "különleges" gy...
» Békés harcos - Pe...
nbalazs
» Hiszek a szeretet...
nbalazs
» 189. levél
» Elmélkedés Istenről.
nbalazs
» "szatyor"
nbalazs
» Az Ébresztőhívás
» Jézushoz vezető ú...
Online Statisztika
Online vendégek: 4
Online tagok:
Nincsenek online tagok jelen


Regisztrált tagok: 1259
Legújabb tag: An-na

Látogatók ma: 539
Online látogató: 4
Max. Onlinerekord: 16
Max. napi rekord: 6534
Látogatók tegnap: 1852
Látogatók a hónapban: 54557
Összes látogatók: 121032

Utolsó 24 órában: 
























Utolsó Látogatók
Név: harmony
Csatlakozott: 06.06.07
8 hete
nbalazs Név: nbalazs
Csatlakozott: 24.03.10
320 hete
Név: pity
Csatlakozott: 18.10.07
320 hete
Sunca242 Név: Sunca242
Csatlakozott: 02.01.11
321 hete
Név: lersen
Csatlakozott: 07.12.07
321 hete
194. levél
Olvasva: 173 - Szerző: nbalazs - október 01 2011 18:36:34
 
Kedves Barátom!

Az elmulasztott alkalmakról szeretnék írni. A gyermekkorban vágyott játékokról, amiket - ki tudja, miért - soha nem kaptam meg. Az elröppenő óraközi szünetekről az iskolában, amikor folyton rosszalkodtunk. A tanórákról, dolgozatokról és vizsgákról, amelyekre nem tanultam egyáltalán, vagy nem eleget. A nagyszülőkkel együtt töltött hosszú nyarakról, amikor elblicceltem az időt, nem segítettem nekik, és nem is beszélgettünk a régmúlt időkről, mielőtt végleg elmentek. Az első csókról, ami nem lehetett az igazi, hiába volt a leánynak olyan meleg barna szeme. Arra, amikor ilyen-olyan ürüggyel utasítottam és hárítottam el, mondtam le soha nem pótolható utazásokat. A meg nem írt versekről, amelyek fájdalmasan a lélekbe szakadtak. A mindennapi önsajnálatról, aminek keserű bugyraiban csücsülve suhan, rohan, szalad el mellettem az élet. Az elmulasztott alkalmak olyanok, mint szálkák a köröm alatt.

Kedves Barátom!

Látod, újra arról szeretnék írni, amiről talán nem is tudok, ezért csak ülök a számítógép képernyőjénél, és nézem a lüktető jelet, amely szapora szívdobogásként jelzi, hogy hol is tartok a mondatok útvesztőiben. Azon gondolkodom, hogy annyi más lehetőség is volna még ahhoz, hogy egymáshoz közelítsünk, mint a szavak kínálta önkínzás, a levél fájdalmas fegyelme. Mégis ezt választottam. De ha már az ember írni akar, írjon ki magából mindent, ami nyomasztja. Ami lelkére olyan terhet rakott, hogy elfedi és elapasztja az önmegvalósítás forrását. Pedig amíg a belterjesség poshadtsága szennyezi gondolatait, nem teljesedhet ki valódi énje.
Számomra az írás több mint sorjázó gondolatok betűk, szavak és mondatok formájában történő rögzítése: kísérlet a menekülésre önmagam és az elmúlás elől. Mert az elmúlás az emberi elme legnagyobb ellensége. A másik pedig a semmittevés tunyasága. Az írás nélküli tétlenségbe hamar belepusztulnék. Tennem, cselekednem kell valamit, hiszen az üresség és a közöny nem lehet mérvadó. Ha nem vagyok képes változtatni a dolgok és jelenségek alakulásán, legalább fogalmazzam meg világosan ellenvetéseimet. Az ellenvetéseimet a világgal szemben és a világért, hogy kísérletet tegyek a jobbá, emberségesebbé tételére.
A legjobb írók önmagukból merítenek. Papírra vetik, amit megéltek, és amit az átéltekről gondolnak. Leírják azt is, amit megélni vélnek, a képzelet tarka lepkéje hatalmas távlatokban szeli állt az "így is történhetne" univerzumát. Az egyszerűség nem feltétlenül az írói nagyság hiányának jele. Arra való, hogy írásba foglalt gondolataink valamiképpen - könnyebben és minél szélesebb körben - megérinthessék az olvasót. Az embert, aki veszi a fáradtságot, hogy átvergődjön a betűkből font labirintuson, megilleti a tudás, hogy felismerje, hogy mi végre is van a világon. Különben is: mindenkinek kötelessége, hogy legjobb képessége szerint megpróbáljon tenni valamit, ami közelebb visz az emberiség rég kitűzött, elérhetetlennek tűnő céljaihoz. Az egyén válogathat a kitűzött célok közül, de mindig a közösség az, ami számít.
Ha már a számítógép billentyűzetéhez ért a kezem, ne vesszen kárba a mozdulat: leírom - le kell írnom -, hogy a fejlődés gyakran fájdalommal és rombolással jár, de ennek nem feltétlenül muszáj így történnie; a tökéletesség egyik ismérve, hogy az ember igyekszik elejét venni a konfliktusoknak. A toleranciához pedig hozzátartozik, hogy minél többet fogadjunk el a másik emberből, de közben minél kevesebbet veszítsünk el önmagunkból. Mert mindannyian egyek vagyunk: ugyanonnan jövünk, ugyanoda tartunk, még ha százezernyi úton és marakodva is haladunk.
Nem hiszem, hogy menthetetlenek vagyunk. Gondoljunk bele: mennyi erőfeszítés, szenvedés, áldozat árán jutottunk el ide, ahol most tartunk. Mindezt figyelmen kívül hagyni nem lehet, nincs értelme. Mert az ember nem válik szabaddá, ha önmagát köti gúzsba. Néhány leírt gondolat ugyan még nem változtat meg semmit. A gyógyírt közös bajainkra már sokan keresték, de ez idáig nem találták meg. Mégis: az írás hatalom is. Sokszor mondják, hogy "A szó elszáll, az írás megmarad." Vagyis: nincs mese, írni kell. Csak legyen hozzá idő, energia, hogy meggyújtsuk azt a parányi lángocskát, ami a tisztán megfogalmazott gondolatokból táplálkozik. Amelyet körülülhetünk, ha köröttünk mindent elborít a sötétség.

Kedves Barátom!

Gyermekkoromban gyakran előfordult, hogy megszűnt az áramszolgáltatás. Biz' a télhez közeli időszakban igen csak nagy gondot jelentett a sötétség, áramtalanság. Na, nem a háztartási gépek vagy az élvezeti cikkek szempontjából, hiszen akkor az ember nem volt kiszolgáltatva, illetve hozzászoktatva vagy - ha úgy tetszik -, ránevelve az elektromos kütyükre. Volt mozsár, mosódeszka, habverő, sok kávét nem kellett őrölni, és az egy-, később kétcsatornás televíziót sem volt mindig miért bekapcsolni.
Na, de ennek az áramtalan időszaknak mégis megvolt a maga szépsége, és így utólag az értéke és értelme, még akkor is, ha a szolgáltató nem ilyen célból kapcsolta le a rendszert. Meggyújtottuk a petróleumlámpát vagy a gyertyát, csupán egy lángocska fénye világított. Csak most tudom igazán megérteni, hogy mi volt a mélyebb értelme ennek az édes-keserű helyzetnek. Az a kis fény megtanított néhány fontos dologra. Összehozta a családot, ha addig szanaszét voltunk a lakásban, ki-ki a maga dolgával elfoglalva. Ez a fény odagyűjtött mindenkit maga köré. Érdekes, hogy ebben a meghitt fényben tudtunk a legjobban kifestőzni, a felnőttek pedig mesélték történeteiket, mi pedig csak hallgatóztunk, amíg ők egymás közt beszélgettek.
Az egymásra figyelés legfontosabb körülménye valósult meg, amikor kizártuk a külvilágot, csak mi vagyunk egymásnak, a nagy sötétségben a fény körül, és figyelmünket semmi más nem vonhatja el. Ráadásul nemcsak egyes családonként, de néha szomszédokként, esetleg nagyobb rokonságként is összesodródtunk, főleg, ha valakinek még nem értek haza a szülei a munkahelyeikről, akkor átmentünk egymáshoz, odamenekültünk a fény köré.
Oda a biztonságba, mert ez is a fény, a világosság tulajdonsága, hogy biztonságérzetet ad. A sötétben fél az ember, főleg ismeretlen helyen. A sötétben csak rejtőzködik, nem érzi magát biztonságban. Az éj leple alatt történik a legtöbb bűncselekmény is, mert azt gondolja a rosszakaratú ember, hogy az igazságra, a tetteire soha nem kerül fény. A világosság adja a bizalmat, mert látom az utat, a célt, az eszközöket, és ami nagyon fontos, látom az előttem levő akadályokat is, hogy elkerülhessem, kikerülhessem. A fényben felismerhető az arcunk, tudjuk, hogy kivel van dolgunk, ki van, mi van a dolgok mögött.
Amikor ezekre a gyermekkori áramszünetre emlékezem, akkor jövök rá, milyen fontos is a fény.

Kedves Barátom!

Az érzésekről és a bánatról is szeretnék írni. A szerelemről is jó volna beszélni végre. Jó volna kimondani a kimondhatatlant. Ha ennek a fránya időnek tényleg lenne kereke, én bizony visszaforgatnám. Mert a múlt valamiféle gyermeki tisztaságú fényt sugároz. Mert a kéktiszta égbolt alatt, ha nem kapaszkodom oly félősen a Földbe, talán el is röpülök. Fiatalon közös sorslépcsőinket próbáltuk megtalálni, mindazt, ami életösztön vagy fájdalom, stabilitás vagy bizonytalanság. A csalódások után féltem a mosolytól, de ha valaki sírva lépett felém, megöleltem. Hegyekben, völgyekben bujdostam, kerülve a bölcseket meg a balgákat, talán még önmagamat is.
De aztán csak eljött a felnőtt kor, a néma lélekbontás, a vitorlák a szélnek feszültek, a parttól elszakadva, a nyílt vizeken hajóztam megint, és éreztem, hogy már többé nem félek. Mert minél többször adjuk tovább vagy védjük meg az életet, annál kevésbé talál ránk a belső remegés, annál ritkábban fogjuk érezni a vereséget. Ezért is figyeljünk másokra, és hajtsunk fejet életük, küzdelmük vagy fejfájuk előtt, és majd megnő bennünk a szeretet. Kik vagyunk? Honnan jöttünk? Merre tartunk? Tegyük fel életünkkel, létünkkel kapcsolatos nagy kérdéseinket akkor, amikor egy-egy szent pillanat elfeledteti velünk a mindennapi apró gondokat.

Szeretettel üdvözöl: Barátod

forrás: [url]http://szentistvanradio.hu/index.php/features-mainmenu-35/hetvegi-level-mainmenu-37/20944-194-level
[/url]
Hozzászólások
#1 | harmony - október 05 2011 03:41:11
Kedves Balázs! Ismét igen értékes írást osztottál meg, személy szerint rám nagy hatással volt :-) Érdekes, hogy közben, mialatt olvastam, ezer meg ezer gondolat jött, amiket hozzátettem volna, és főleg olyan gondolatok, melyek azt fejezik ki, hogy mennyire helyesen meg van fogalmazva amit éppen olvasok, hogy mennyire jó érzés tölt el, mialatt olvasom, és mennyi igazság van benne. Az írás valóban egy olyan dolog, ami talán késztetés, és ugyanakkor felelősség is, belegondolva, minden szóval valamilyen hatást, gondolatot váltunk ki az olvasóból. Ezért nagy felelősség. Persze az ember nem tervezheti meg amit leír, mert a legjobb dolgok spontán jönnek. :-) Szerintem igaz az, hogyha valamit megterveznek, az lehet nagyon jó, de sosem lesz annyira friss és hatásos mint ami spontán az ember legbelsőbb érzéséből jön. Nagyon megfogott ez az írás, úgy érzem kaptam valami pluszt általa, úgy éreztem olvasva, mintha nekem szólna, és szerintem ez nagyon jó dolog. Köszönöm hogy megosztottad!
#2 | nbalazs - október 05 2011 17:44:27
Kedves Márti!

Teljesen igazad van abban, hogy az írás nagy felelősséggel jár... Bár mondják, hogy "a szó elszáll, az írás megmarad" én mégis azt gondolom, hogy a szó sem "száll el" de még a gondolatok is megmaradnak, elkísérnek bennünket. Talán ezért is nehéz írni, mert keveset tudunk arról ami örök és igaz, - vagyis amiről érdemes. Honnan ered a "legbelsőbb érzés", amit a gondos tervezéssel sem lehet kiváltani? Hogyan lehet az, hogy az ilyesmi mégis magától jön és nem is lehetne kierőltetni? Talán csak az tudná megválaszolni, aki igazán bölcs! ...vagy inkább az aki igazán hisz? Smile (Esetleg a kettő ugyanaz?)

Persze nem tudhatjuk a választ számos kérdésre, de abban biztos vagyok ,hogy ha van bátorságunk elindulni a nagyvilágban és lépésről lépésre végigjárni azt a sokszor rögös utat, amit kijelölt számunkra az élet, akkor nem csak a válaszokhoz kerülhetünk közelebb, hanem olyan útitársakkal hozhat össze a sors, akikről nem is feltételeztük, hogy létezhetnek! Azt talán mondanom sem kell, hogy egy ilyen út legtöbbször hegynek felfelé vezet, és bizony jönnek völgyek is, de a legnagyobb akadályt akkor is a saját kényelmünk és félelmeink fogják jelenteni.

Annyiban azért mégiscsak nagyon szerencsések vagyunk a "levél" írójához képest, hogy nekünk nem kell visszaforgatnunk az idő kerekét! Mert mi MOST élünk és MOST tudunk ÉLNI az ÉLET nagy lehetőségeivel! - Hiszen csak akarnunk kell és a kihagyott lehetőségek helyett megragadott, felhasznált lehetőségek lesznek! Létezik ettől jobb hír?

Nekem személy szerint ezért fontos az írás, én ezért vagyok hálás az "írónak", - mert ezt eszembe juttatta. Smile

Ha ezt nem osztottam volna meg akkor ez is csak egy kihagyott lehetőség lett volna, úgy érzem. De jó lenne mindig meglátni a lehetőségeket a jóra és soha ki nem hagyni azokat! - Ha valamit kívánhatnék neked akkor ez lenne az. (és mindenki másnak is, magamat is beleértve)

Bizony Kedves Barátom...
Smile
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.

© 2007 - 2008 by Elactos
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése
Hírlevél
Ha fel szeretnél írtakozni előbb regisztrálj az oldalon.
Szent Geometria

Partner oldal

Kiemelt Linkek

 Dimenzió Üzenetek

 Eseményhorizont

Linkcsere Partnerek

 Szabadság Szárnyai

 Lélekvándor.hu

 EMF Kryon

 Star Trek Portál

 Fénysugarak Oldala

 Kristályintelligencia

 OrfeoSzínház

 Energiagyogyaszat

 kristalycentrum

 Adamus-Saint-Germain

 Shaumbra Oldal

 Hivatalos Kryon Oldal

 Espavo Oldal

 Istennotemplom.com

 Istenno.com

 Titkos Tudás Tárháza

 Emberangyalok Oldala

 Angyalemberek Oldala

 Beszélgetések Istennel

 Eseményhorizont

Indigó Linkek

 Indigo.eoldal

 Indigó Gyermekvilág

 Csillagszülött Oldal

 Indigok.hu

 Indigó Levelezőlista

 Indigokör

 Indigogyerekek.lap

Szavazás
Szereted a REND-et?

igen, nagyon szeretem!
igen, nagyon szeretem!
57% [4 Szavazat]

szükség van rá
szükség van rá
29% [2 Szavazat]

Rendmániás vagyok ;P
Rendmániás vagyok ;P
14% [1 Szavazat]

én a káoszt szeretem
én a káoszt szeretem
0% [0 Szavazat]

hm........................
hm........................
0% [0 Szavazat]

Szavazatok: 7
Szavazáshoz be kell jelentkezni
Elindult: 25/05/2011 23:20
Lezárult: 28/09/2017 16:38

Archívum
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

30-08-2011 23:10
Nem csukhatjuk be a szemünket, mintha minden ok lenne a világban. A rossz dolgokról is tudnunk kell. Mindenről ami minket érint...

30-08-2011 05:06
Niniveia írtam privát üzenetet neked itt a portálon.

28-08-2011 23:02
köszönöm, ötletek is jöhetnek, meg bármi! Egyenlőre még gondolkozom hogy is kezdjek hozzá...

28-08-2011 22:16
Szivesen segitek.

28-08-2011 20:59
Bárki aki motivációt érez hogy segítsen a felkerülő anyagok összegyűjtésében vagy esetleg írásában, az bátran írjon! A lényeg a Szeretet témája.

28-08-2011 20:25
Bár az biztos hogy nagy munka lesz....

28-08-2011 20:24
Kedves Niniveia! Elkezdtem az oldal átalakítását, egy olyan oldallá, amilyenné eredetileg kellett volna terveznem. Leszedem a sok cikket, meg ami nem idevaló. Szeretném teljesen átalakítani.

27-08-2011 22:59
A REND nem azt jelenti hogy minden olyan mint amilyennek ti elképzelitek... Az Isteni REND-nek helyre kell állnia!

12-08-2011 16:17
Szép napot kívánok mindenkinek! Már régen tettem be hasonló hozzászólást :-)

24-07-2011 12:47
Smile