Navigáció
· Főoldal
· FAQ
· Bannereink
· Statisztika

· Szeretetszoba
· Írj Blogot

· Cikkek
· Galéria
· Fórum
· Letöltések
· Linkek
· Hírek

· Keresés
· Kapcsolat

Képek

CHAT-ek


SZERETET SZOBA
Csevegők:
Kik Csevegnek:


RÉGI CHAT
A régi chat csak megtekintésre van fent.

IndigóTeszt

Ha kíváncsi vagy, hogy Te is indigó vagy e, csináld meg az Indigó-teszteket!

KLIKK IDE!

Kiemelt

Ez Lehet Az IGAZSÁG?

Galaktikus Tündérmese

IDŐVONAL I.

IDŐVONAL II.

IDŐVONAL III.

A Dualitás Meghaladása

A Dimenzióugrás

A Hét Angyal Tanításai

Szerelem Több Életen Át?

A Halál Mint Születés

Szeretet És Gyógyítás

Éljétek Az Életeteket (Kryon)

A Harcosi Útról

Megszabadulás Az EGO-tól

Ki Az Igazi Isten?

Szíriusz Beavatás

Ezoterika, Titkos Tanok

DNS Változások

Auraszínek Jelentése

A Karma Definíciója

A Karma

Ki Vagyok ÉN?

A TITOK Meditáció

Legújabb cikkek
· Az Egység 12 Tanítás...
· A Grál Üzenet 2. rész
· A Grál Üzenet 1. rész
· SaLuSa Üzenetei, 20...
· Elkerülhetetlen Vált...
Indigó Gyerekek

Álmodó Írása - Indigó vagy nem indigó?

Az Indigó Gyerekek

Az Indigó Gyerekek II.

Az Indigó Gyerekek III.

A Kristály Gyerekek

A Szivárvány Gyerekek

A Gyémánt Gyerekek

Indigó és Kristály Gyerekek II.

Indigó és Kristály Gyerekek III.

Indigo, kristály meg fényküldött

Indigó Gyerekek Összefoglaló

Egy Indigó Önvallomása

Indigók - egy új dimenzió hírhozói ők?

Az Indigók Jellegzetes Tulajdonságai

Miben különböznek az indigók másoktól?

Az Indigókról

Kristály és Indigó gyermekek

Aprószentek - Indigók

kristálygyerekek és angyalok

Kristálygyerekek és a természet

Az indigó-kristály átalakulási krízis

Mit jelent Indigónak vagy Kristálynak lenni?

Az Indigó serdülők és tizenévesek

Rendszerromboló Indigók

A tudatosság fejlődésének úttörői

A Kristály béketeremtők útja

Az Új Gyerekek Üzenete

Indigógyerekek: nehéz állást foglalni

Hiperaktív vagy indigó?

Hiperaktív vagy indigó? II.

Mindent Az indigókról

Indigó a gyermekem!

Lélek-Rajz (Egy Indigótól)

Kis értekezés az Indigóságról

Indigó Esetek - Karsay István írása

Éden a Földön?

Indigó és Kristálygyerekek rejtélye

Indigó felnőtt vagy?

A Kék Csillag Gyerekek

Született zsenik

Indigó Téma - Szkeptikusan nézve

Indigók Szüleinek

Indigó és Kristály gyermekek szülei számára

Indigó és Kristály Gyermekek nevelése

Szerződéseitek Gyerekeitekkel

Túlélő csomag a problémás gyerek szüleinek

Szülő mint tanító

Blog
nbalazs
» 194. levél
nbalazs
» Emberré lenni...
harmony
» A "különleges" gy...
» Békés harcos - Pe...
nbalazs
» Hiszek a szeretet...
nbalazs
» 189. levél
» Elmélkedés Istenről.
nbalazs
» "szatyor"
nbalazs
» Az Ébresztőhívás
» Jézushoz vezető ú...
Online Statisztika
Online vendégek: 3
Online tagok:
Nincsenek online tagok jelen


Regisztrált tagok: 1259
Legújabb tag: An-na

Látogatók ma: 519
Online látogató: 3
Max. Onlinerekord: 16
Max. napi rekord: 6534
Látogatók tegnap: 1852
Látogatók a hónapban: 54537
Összes látogatók: 121012

Utolsó 24 órában: 
























Utolsó Látogatók
Név: harmony
Csatlakozott: 06.06.07
8 hete
nbalazs Név: nbalazs
Csatlakozott: 24.03.10
320 hete
Név: pity
Csatlakozott: 18.10.07
320 hete
Sunca242 Név: Sunca242
Csatlakozott: 02.01.11
321 hete
Név: lersen
Csatlakozott: 07.12.07
321 hete
nbalazs
Saját bejegyzések:
Oct, 01 -11 18:36
 194. levél (2)
Sep, 06 -11 22:43
 Emberré lenni... (1)
Jul, 30 -11 09:36
 Hiszek a szeretet végső győzelmében! (3)
Jul, 23 -11 10:47
 189. levél (3)
Jun, 07 -11 12:33
 "szatyor" (0)
Jun, 05 -11 23:05
 Az Ébresztőhívás (0)
194. levél
Kedves Barátom!

Az elmulasztott alkalmakról szeretnék írni. A gyermekkorban vágyott játékokról, amiket - ki tudja, miért - soha nem kaptam meg. Az elröppenő óraközi szünetekről az iskolában, amikor folyton rosszalkodtunk. A tanórákról, dolgozatokról és vizsgákról, amelyekre nem tanultam egyáltalán, vagy nem eleget. A nagyszülőkkel együtt töltött hosszú nyarakról, amikor elblicceltem az időt, nem segítettem nekik, és nem is beszélgettünk a régmúlt időkről, mielőtt végleg elmentek. Az első csókról, ami nem lehetett az igazi, hiába volt a leánynak olyan meleg barna szeme. Arra, amikor ilyen-olyan ürüggyel utasítottam és hárítottam el, mondtam le soha nem pótolható utazásokat. A meg nem írt versekről, amelyek fájdalmasan a lélekbe szakadtak. A mindennapi önsajnálatról, aminek keserű bugyraiban csücsülve suhan, rohan, szalad el mellettem az élet. Az elmulasztott alkalmak olyanok, mint szálkák a köröm alatt.

Kedves Barátom!

Látod, újra arról szeretnék írni, amiről talán nem is tudok, ezért csak ülök a számítógép képernyőjénél, és nézem a lüktető jelet, amely szapora szívdobogásként jelzi, hogy hol is tartok a mondatok útvesztőiben. Azon gondolkodom, hogy annyi más lehetőség is volna még ahhoz, hogy egymáshoz közelítsünk, mint a szavak kínálta önkínzás, a levél fájdalmas fegyelme. Mégis ezt választottam. De ha már az ember írni akar, írjon ki magából mindent, ami nyomasztja. Ami lelkére olyan terhet rakott, hogy elfedi és elapasztja az önmegvalósítás forrását. Pedig amíg a belterjesség poshadtsága szennyezi gondolatait, nem teljesedhet ki valódi énje.
Számomra az írás több mint sorjázó gondolatok betűk, szavak és mondatok formájában történő rögzítése: kísérlet a menekülésre önmagam és az elmúlás elől. Mert az elmúlás az emberi elme legnagyobb ellensége. A másik pedig a semmittevés tunyasága. Az írás nélküli tétlenségbe hamar belepusztulnék. Tennem, cselekednem kell valamit, hiszen az üresség és a közöny nem lehet mérvadó. Ha nem vagyok képes változtatni a dolgok és jelenségek alakulásán, legalább fogalmazzam meg világosan ellenvetéseimet. Az ellenvetéseimet a világgal szemben és a világért, hogy kísérletet tegyek a jobbá, emberségesebbé tételére.
A legjobb írók önmagukból merítenek. Papírra vetik, amit megéltek, és amit az átéltekről gondolnak. Leírják azt is, amit megélni vélnek, a képzelet tarka lepkéje hatalmas távlatokban szeli állt az "így is történhetne" univerzumát. Az egyszerűség nem feltétlenül az írói nagyság hiányának jele. Arra való, hogy írásba foglalt gondolataink valamiképpen - könnyebben és minél szélesebb körben - megérinthessék az olvasót. Az embert, aki veszi a fáradtságot, hogy átvergődjön a betűkből font labirintuson, megilleti a tudás, hogy felismerje, hogy mi végre is van a világon. Különben is: mindenkinek kötelessége, hogy legjobb képessége szerint megpróbáljon tenni valamit, ami közelebb visz az emberiség rég kitűzött, elérhetetlennek tűnő céljaihoz. Az egyén válogathat a kitűzött célok közül, de mindig a közösség az, ami számít.
Ha már a számítógép billentyűzetéhez ért a kezem, ne vesszen kárba a mozdulat: leírom - le kell írnom -, hogy a fejlődés gyakran fájdalommal és rombolással jár, de ennek nem feltétlenül muszáj így történnie; a tökéletesség egyik ismérve, hogy az ember igyekszik elejét venni a konfliktusoknak. A toleranciához pedig hozzátartozik, hogy minél többet fogadjunk el a másik emberből, de közben minél kevesebbet veszítsünk el önmagunkból. Mert mindannyian egyek vagyunk: ugyanonnan jövünk, ugyanoda tartunk, még ha százezernyi úton és marakodva is haladunk.
Nem hiszem, hogy menthetetlenek vagyunk. Gondoljunk bele: mennyi erőfeszítés, szenvedés, áldozat árán jutottunk el ide, ahol most tartunk. Mindezt figyelmen kívül hagyni nem lehet, nincs értelme. Mert az ember nem válik szabaddá, ha önmagát köti gúzsba. Néhány leírt gondolat ugyan még nem változtat meg semmit. A gyógyírt közös bajainkra már sokan keresték, de ez idáig nem találták meg. Mégis: az írás hatalom is. Sokszor mondják, hogy "A szó elszáll, az írás megmarad." Vagyis: nincs mese, írni kell. Csak legyen hozzá idő, energia, hogy meggyújtsuk azt a parányi lángocskát, ami a tisztán megfogalmazott gondolatokból táplálkozik. Amelyet körülülhetünk, ha köröttünk mindent elborít a sötétség.

Kedves Barátom!

Gyermekkoromban gyakran előfordult, hogy megszűnt az áramszolgáltatás. Biz' a télhez közeli időszakban igen csak nagy gondot jelentett a sötétség, áramtalanság. Na, nem a háztartási gépek vagy az élvezeti cikkek szempontjából, hiszen akkor az ember nem volt kiszolgáltatva, illetve hozzászoktatva vagy - ha úgy tetszik -, ránevelve az elektromos kütyükre. Volt mozsár, mosódeszka, habverő, sok kávét nem kellett őrölni, és az egy-, később kétcsatornás televíziót sem volt mindig miért bekapcsolni.
Na, de ennek az áramtalan időszaknak mégis megvolt a maga szépsége, és így utólag az értéke és értelme, még akkor is, ha a szolgáltató nem ilyen célból kapcsolta le a rendszert. Meggyújtottuk a petróleumlámpát vagy a gyertyát, csupán egy lángocska fénye világított. Csak most tudom igazán megérteni, hogy mi volt a mélyebb értelme ennek az édes-keserű helyzetnek. Az a kis fény megtanított néhány fontos dologra. Összehozta a családot, ha addig szanaszét voltunk a lakásban, ki-ki a maga dolgával elfoglalva. Ez a fény odagyűjtött mindenkit maga köré. Érdekes, hogy ebben a meghitt fényben tudtunk a legjobban kifestőzni, a felnőttek pedig mesélték történeteiket, mi pedig csak hallgatóztunk, amíg ők egymás közt beszélgettek.
Az egymásra figyelés legfontosabb körülménye valósult meg, amikor kizártuk a külvilágot, csak mi vagyunk egymásnak, a nagy sötétségben a fény körül, és figyelmünket semmi más nem vonhatja el. Ráadásul nemcsak egyes családonként, de néha szomszédokként, esetleg nagyobb rokonságként is összesodródtunk, főleg, ha valakinek még nem értek haza a szülei a munkahelyeikről, akkor átmentünk egymáshoz, odamenekültünk a fény köré.
Oda a biztonságba, mert ez is a fény, a világosság tulajdonsága, hogy biztonságérzetet ad. A sötétben fél az ember, főleg ismeretlen helyen. A sötétben csak rejtőzködik, nem érzi magát biztonságban. Az éj leple alatt történik a legtöbb bűncselekmény is, mert azt gondolja a rosszakaratú ember, hogy az igazságra, a tetteire soha nem kerül fény. A világosság adja a bizalmat, mert látom az utat, a célt, az eszközöket, és ami nagyon fontos, látom az előttem levő akadályokat is, hogy elkerülhessem, kikerülhessem. A fényben felismerhető az arcunk, tudjuk, hogy kivel van dolgunk, ki van, mi van a dolgok mögött.
Amikor ezekre a gyermekkori áramszünetre emlékezem, akkor jövök rá, milyen fontos is a fény.

Kedves Barátom!

Az érzésekről és a bánatról is szeretnék írni. A szerelemről is jó volna beszélni végre. Jó volna kimondani a kimondhatatlant. Ha ennek a fránya időnek tényleg lenne kereke, én bizony visszaforgatnám. Mert a múlt valamiféle gyermeki tisztaságú fényt sugároz. Mert a kéktiszta égbolt alatt, ha nem kapaszkodom oly félősen a Földbe, talán el is röpülök. Fiatalon közös sorslépcsőinket próbáltuk megtalálni, mindazt, ami életösztön vagy fájdalom, stabilitás vagy bizonytalanság. A csalódások után féltem a mosolytól, de ha valaki sírva lépett felém, megöleltem. Hegyekben, völgyekben bujdostam, kerülve a bölcseket meg a balgákat, talán még önmagamat is.
De aztán csak eljött a felnőtt kor, a néma lélekbontás, a vitorlák a szélnek feszültek, a parttól elszakadva, a nyílt vizeken hajóztam megint, és éreztem, hogy már többé nem félek. Mert minél többször adjuk tovább vagy védjük meg az életet, annál kevésbé talál ránk a belső remegés, annál ritkábban fogjuk érezni a vereséget. Ezért is figyeljünk másokra, és hajtsunk fejet életük, küzdelmük vagy fejfájuk előtt, és majd megnő bennünk a szeretet. Kik vagyunk? Honnan jöttünk? Merre tartunk? Tegyük fel életünkkel, létünkkel kapcsolatos nagy kérdéseinket akkor, amikor egy-egy szent pillanat elfeledteti velünk a mindennapi apró gondokat.

Szeretettel üdvözöl: Barátod

forrás: [url]http://szentistvanradio.hu/index.php/features-mainmenu-35/hetvegi-level-mainmenu-37/20944-194-level
[/url]

Emberré lenni...
Ami az embert emberré teszi (Böjte Csaba levele)

Az egyszerű életről, a mindennapos, csendes názáreti létről szeretnék beszélni. Ha a megváltást EU-s projektből finanszírozták volna, milyen komplikált lett volna! Mikor elterjedt a mennyországban a hír, hogy Jézus Krisztus, a második isteni személy a földre jön, gondolom, az angyalok elkezdtek nyüzsögni, hogy vajon hogyan lesz, mint lesz. Döbbenetes, hogy Isten kisbabaként egy istállóban születik meg. Gyakorlatilag semmilyen forrásfelhasználás nélkül, zöldmezős beruházás, önköltség nélkül. Megszületett az Isten közénk. Szeretem csodálni ezt az isteni egyszerűséget.

Tudjuk, hogy menekülniük kellett Egyiptomba. Nincs a megtestesülés évekre előre pontosan megírt forgatókönyve évekre a Szűzanyának és Szent Józsefnek átadva. Isten csak úgy spontán odaszól, hogy menekülni kell Egyiptomba: nincs hiszti, nincs kiakadás. A Szent Család útra kel, mert ez az, amit éppen tenni kell.

A szülőföld iránti szeretetet is meg lehet tanulni a Szent Családtól, mert Egyiptomban a Szűzanya gondolkozhatott volna úgy is, hogy Alexandriában vannak a legjobb iskolák, a Megváltónak mégiscsak jó lenne, ha jó képzést kapna. Józsefnek amúgy is sikerült már egy kis egzisztenciát teremtenie, egyre több a megrendelés, ezért nem lenne jó visszamenni a poros sárfészekbe, Názáretbe. Jól ellesznek a nagyvárosban.

Milyen szép, hogy a Szent Család hazamegy! Mi fogadhatta őket otthon? A szent hagyomány szerint talán 5-6 évig voltak Egyiptomban menekültként. Gondolom, hogy a vesszőből, sárból épített kis kunyhójukat elmosta az eső, valószínűleg csak azt a domboldalt találták meg, ahol a kis kunyhójuk, házuk állt. Két kezük munkájával újraépítik a családi fészküket, és elkezdődik az élet.

Szeretem magam elé képzelni, kiszínezni ennek a názáreti életnek egy-egy mozzanatát, egy-egy jelenetét. Szeretem elképzelni, hogy a Világmindenség Ura odaáll az édesanyja elé, és azt mondja: "Anyu, kiengedsz a fiúkkal egyet focizni?" Amikor először elgondolkoztam ezen, egészen mellbevert, hogy a Világmindenség Ura eljött azért, hogy "ipiapacs, ki vagy ütve!" játékot játsszon, hogy kergetőzzön az emberek fiaival. És így van. Mielőtt Jézus egyetlen csodát tett volna, egyetlen nagy beszédet tartott volna, játszott az emberek fiaival. Olyan jó elképzelni, hogy szalad a kis Jézus elöl, utána a többi gyerek: "Meg vagy fogva, kis Jézus, bújjunk el, most te vagy a hunyó!" Ez mind olyan szép!

Szeretem magam elé képzelni, hogy a Szűzanya a mindennapi munkáját befejezve kihajol a kisablakon, és szól Jézusnak, hogy menjen és szóljon az atyjának, hogy jöjjön vacsorázni. Jézus odafut, és segít az apukájának elrakodni a szerszámokat. Leülnek a názáreti kis házban. Milyen egyszerű lehetett!

Úgy vélik, hogy a keresztesek megtalálták a Szent Család házát, melynek maradványait elhozták Olaszországba, Lorettóba. Úgy tartják, hogy a názáreti Szent Család háza egy kis barlang és előtte egy szobácska volt. Nem tudjuk pontosan, de úgy gondolom, hogy biztos van benne valamennyi igazság, hisz szél fúvatlan nem indul, és egyházilag dokumentált tény, így valószínű, hogy a názáreti házból vannak ott elemek.

De nem ez a lényeg, hanem az, hogy lélekben mi is próbáljunk odaülni a Szent Család mellé az asztalkához. Egy durva faragott asztal, mely Szent József keze munkáját dicséri. Az asztalon néhány agyagtányér, párolog benne a lencsefőzelék, megfogják egymás kezét, hálát adnak a Mindenhatónak a mindennapiért. Nekiülnek szerényen elkölteni a vacsorát. Milyen egyszerű! Ott nincs se mobiltelefon, se tévé, se légkondicionáló. Én mégis úgy gondolom, hogy ezek az emberek végtelenül boldogok voltak ott. Jó volt nekik együtt lenni.

Azt is szeretem magam elé képzelni, hogy kiültek a kispadra a ház elé, fölöttük ragyogtak a csillagok. A kis Jézus odabújt Máriához, és József elkezd egy csodálatos szép ószövetségi zsoltárt, énekelnek. Jó lehetett nekik ott. Egyszerű és szép.

Szeretem elképzelni, hogy Jézus egy kicsit nőtt, és az apukájával együtt dolgozik, fűrészelnek. A fűrész egyik végét fogja az Isten, a másikat az ember. Talán bölcsőt készítenek vagy asztalt, vagy talán koporsót, nem tudom… Olyan jó látni azt, hogy Isten együtt dolgozik az emberrel! Egy család.

Ha belegondolunk, Jézus Krisztus a hagyomány szerint harminc évig ezt a názáreti csendes életet élte. Abban az időben 28-29 év volt az átlagéletkor. Nagyon fiatalon haltak meg az emberek. Tehát Jézus egy egész emberöltőt egyszerű emberként élt le. Nem csinált semmi rendkívülit. A Szentírás szerint az emberek azt mondják: "Nemde ez Mária és József fia, hát nem itt éltek közöttünk a rokonaikkal?" Tehát ha Jézus valami rendkívüli dolgot tett volna mint kisgyerek vagy fiatal, akkor egész biztosan mondták volna, hogy "Ez már gyerekkorában is annyi furcsaságot beszélt, nem is csoda, hogy most ide jutott." De azt mondják, hogy Jézus olyan volt, mint mi, mint a többiek, élte a hétköznapi életet, és most hirtelen elkezd csodákat tenni. Csodálkoznak rajta. Harminc év názáreti csendes élet. Ez alatt a harminc év alatt a mi hétköznapi, egyszerű életünket Jézus Krisztus megszentelte.

Olyan érdekes, hogy a gonosz lélek felviszi Jézust egy templom tetejére és mondja: "Dobd le magad, az angyalok úgyis a tenyerükön hordoznak, te leszel a nagy sztár, mindenki hanyatt esik, hogy milyen ügyes vagy, hogy ilyen sereget senki nem tud csinálni!" Jézus azt mondja: "Távozz tőlem, sátán!" Tehát a feltűnő, a fényes, a csillogó dolgokat, a "tűzijátékokat" kerüli. Nem hiányzik neki, hogy ilyen extra dolgokkal szórakoztassa a közönséget. A hétköznapi emberek életét éli.

Jó elképzelni a huszonéves Jézust, ahogy a názáreti barátaival munka után leülnek és beszélgetnek: meghallgatja az emberek gondját-baját, figyel. Nem kapkodja el a választ, még nem érkezett el az ő órája. Milyen jó lenne, ha meglenne bennünk ez a végtelen türelem!

Názáreti csendes élet. Megvan-e a szívünkben a vágy ezek iránt a dolgok iránt? Az ember sokszor nézi a televíziót és egyébről se szól, mint gazdasági válságról, hogy milyen nagy a probléma, nincsen pénz, hogy így, hogy úgy, hogy amúgy. Erről eszembe jut egy vicc: A székely bácsi hazafelé menet a sötétben nekimegy a villanypóznának és elkezdi körbe tapogatni. Megy körbe az oszlop körül, és egyszer csak felsikolt: "Jaj, istenem, be vagyok falazva!" Kicsit ilyen ez a gazdasági válság: tényleg van egy akadály, de azon kívül még annyi irányba mehetünk, annyi szép dolog van körülöttünk, amit a Jóisten felkínál!

Milyen szép és csodálatos a családi élet! Milyen jó élni itt, Magyarországon a názáreti csendes életet! A Szűzanya és Szent József által kitaposott út mindannyiunk előtt nyitva áll. Hiszem, hogy azt, ami az embert igazán emberré teszi, a gazdasági válság igazán nem érinti. Az, hogy leüljél a feleségeddel és elbeszélgessél, elsétáljál valamerre, azt a gazdasági válság nem érinti. Ahhoz nem kell EU-s finanszírozás… Az, hogy a szomszédból a barátaidat áthívd, és egy pohár sör mellett egyet römizzetek, kártyázzatok, egy jót beszélgessetek, ahhoz sem kell nagy befektetés. Ahogy ahhoz sem, hogy a gyermekedet kézen fogd és elmenj vele virágot szedni és madárfüttyöt hallgatni az erdőbe.

Nagyon szegény családból származó, úgymond szociális árvákat nevelünk az Alapítványunkban. Vakációkor a gyerekek - hiába árvák - ők is hazavágynak. Így volt három gyermekünk is egy családból, ahol az apuka, anyuka élt, de tudtam, hogy egy garázsban hajléktalanok, teljesen lecsúszott egzisztenciák, nem erőst akartam hazaengedni őket, de ők mégis kérleltek. Gondoltam, elviszem és este visszahozom őket. Délután 3-4 óra körül elmentem értük, mert korán sötétedik, már félhomály volt. Nem volt bevezetve a garázsba a villany, két nagy vasajtó, középen egy szerelőgödör, egy ágy, az ágyban a három gyerek az anyukához bújva, a plafonon a lehelet kicsapódott a hideg betonra, a vízcseppek mint egy-egy gyémánt csillogtak. Nem láttam semmi nyomát annak, hogy karácsonyra vagy szilveszterre készülődtek volna. Hideg volt, sötét volt. Az apuka állt az ágy mellett, tördelte a kalapját, az anyuka nyakában csüngött a három gyerek. Szóltam, hogy "Gyerekek, gyertek, öltözzetek, megyünk vissza Dévára!" Ők persze tudták, hogy várja őket a meleg fürdő, a szép ruha, a kölyökpezsgő, a csillagszórók, minden, ami ilyenkor belefér egy ilyen intézeti karácsonyba. És akkor az egyik kisfiú azt mondta: "Pap bácsi, mi nem ünnepelhetnénk itthon, anyukámékkal?" Éreztem, hogy megáll bennem valami. A gyereknek nem arra van szüksége, hogy egy csomó kütyüt odavigyenek neki talicskában, hanem arra, hogy átölelje a nyakadat, hogy megpusziljad, hogy érezze azt a jóságot, ami egy szülőből árad. Egyfelől egy csomó limlom, másfelől az édesanya meleg nyaka és semmi más. És messzemenően az édesanya volt a nyerő! És akkor én azt gondoltam, hogyha Isten segít, ezt minden szülőnek elmondom…

Pár gondolat még a gyereknevelésről: milyen szép, hogy amikor a kis Jézus elveszik, nem esik Mária Józsefnek, "Milyen férfi vagy te, a teremtés nagy koronája, így lehet rád bízni a gyermeket!". És ugyanígy József sem kezdi el, hogy "Mit tudom én, mit kokettáltál a Szentlélekkel vagy kivel, halvány gőzöm sincs, honnan az a gyerek, fújd fel, én elmentem!" Milyen jó, hogy ők nem így civakodnak! Megfogják egymás kezét, baj van, gond van, meg kell oldani. Összetartanak. Együtt indulnak el megkeresni a kis Jézust.

Képzeljük csak el, hogy eltelt egy nap, és nincs meg a kis Jézus. Összebújnak egy fa alatt (akkor nem voltak motelek), imádkoznak. Másnap folytatják a keresést, és harmadnap sem adják fel, nem mondják azt: "Isten adta, Isten elvette, legyen áldott az Úr neve!" Nincs bennük fatalizmus, hogy ha az Úr akarja, akkor megkerül, ha nem, akkor nem. Keresik a maguk kis egyszerű eszközeivel, hisz nem volt hangosbemondó, rendőrség. Keresik az Istent a földön.

Milyen szép, amikor megtalálják! A végtelen alázat, amivel köszöntik: "Nézd, atyád és én aggódva kerestünk, miért tetted ezt velünk?" A család békéje újból helyreáll. Azt írja a Szentírás, hogy hazamentek, és Jézus növekedett bölcsességben és kedvességben, a szülei és mindannyiunk örömére. Én azt gondolom, hogy még a názáreti csendes életbe is belefér néhány ilyen jeruzsálemi kiruccanás, aggodalom, nehézség, válság... Milyen szép, hogy nem egymásnak esnek ezek az emberek, hanem együtt oldják meg a feladatokat, gondjaikat és bajaikat! Nagy-nagy szeretettel és örömmel állítom mindannyiunk számára példaképül ezt a názáreti csöndes életet.

A kétezer év alatt nem került szebb eszme, szebb kihívás élő ember elé, mint a család. Ezt az életformát maga Jézus Krisztus szentelte meg. Adja az Isten, hogy ezen az úton járva a Kárpát-medencei magyar családok önmagukra találjanak! Ne olyan helyen keressék a boldogságot, ahol nincs, a kút mellett ne haljanak szomjan! Merjenek meríteni ebből az ajándékból! Merjétek szeretni egymást, merjétek megfogni a férjetek/feleségetek kezét, merjétek átölelni a gyermekeiteket, merjetek játszani, merjetek kirándulni, beszélgetni! Merjetek örvendeni annak, hogy ajándék vagy te is, és ajándék a melletted lévő családtagod is! Adja az Isten, hogy megújuljanak a Kárpát-medencében a magyar családok közösségei! Ámen.

Hiszek a szeretet végső győzelmében!
http://www.youtub...JBtUxN5Zrk

- Remélem másnak is tetszeni fog! Smile

189. levél
Kedves Barátom!

Elfogyott a hétfő, elmúlt a kedd is, a szerda mintha nem is lett volna. A csütörtök is hamar elillant, és eltelt a péntek is. Hol van már a szombat édes íze, a leáldozó nap varázsa, a cinkostársunkká lett hajnalhasadás, a reggelig tartó ébrenlét; hova tűnt a hét? Merre járnak a hónapok és az évek? És hová lettek az évszakok? Mindent ural a forróság, ezért a hűvös helyeket keressük, ahol valamilyen enyhülést remélünk. Csőstül jött a meleg. A néhány napja még fáztunk, most meg azt figyeljük, hogy végre mikor kúszik lejjebb a hőmérő higanyszála.

Kedves Barátom!

Mennyi minden összemosódik az ilyen éjszakákon, mikor már éjféltájt akkora csend van, hogy kézzelfoghatóvá válik a semmi, amikor - jobb híján - a bölcs aludni tér, csak a bolond éjszakázik tovább. Mondd meg hát, társam a virrasztásban: mégis, hová lettek az évszakok? Hová tűntek el az évek?
Az ilyen pillanatok varázsa persze hamar elszáll, reggel mindent kezdhetünk elölről. De honnan lesz hozzá erőnk? Nem könnyű annak, aki tisztán akar élni. Bíznia kell abban is, hogy vannak, akik hasonlóan gondolkodnak, mint ő, és egyszer rájuk bukkan. Ehhez azonban elő kell merészkednie kényelmes, biztonságot is jelentő zárt köreiből, megismerni más embereket, új közösségeket, olykor eltérő értékrendeket is.
Amikor valaki megszületik, még senki sem gondol arra, hogy egy gyerekkel mi minden történhet. Mindenki azt hiszi, hogy mosolygó, gyönyörű, szófogadó és sikeres lesz. Az élet azonban nem ilyen. Igenis, föl kell készítenünk a kudarcokra, arra, hogy sokszor kell a vereségből fölkelünk. Ez nem tragédia. Az élet sok értékét csak akkor vehetjük észre, ha kiütöttek bennünket, és a földre kerülünk. Mindenekelőtt a családi, majd az iskolai nevelés során kellene erőt adni a kudarc elviseléséhez, anélkül, hogy túlzó félelmet ébresztenénk. A hazai nevelés rákfenéje, hogy a gyerekeket kizárólag a sikerre készítjük föl, a kudarcra, az összeomlásra és az újrakezdésre nem. Ennek az a következménye, hogy már első bukás után sem tudnak felállni. Keserűségükben ezért akár kárt is tehetnek magukban, vagy úgy nekiindulnak, hogy a világ másik végén kötnek ki. Sok ifjú ismerősöm látta már annyira sötétnek és reménytelennek a hazai helyzetet, hogy végleg külföldön keresett boldogulást.
Vajon miért nem segíthetünk rajtuk? Talán azért, mert a magunkon se tudunk. Mert igazából saját vágyainkkal, álmainkkal, gondolataival sem vagyunk tisztában. Hiányzik az a megtermékenyítő csend, amely módot ad arra, hogy önmagunkba nézhessünk. Mert az első lépés mások felé belső útjainkon át vezet, a felebarátomat csak úgy szerethetem meg, ha önmagammal is békét kötök.

Kedves Barátom!

A balga természet hiába mutat mást, tudom, hogy vannak évszakok: nyáron születtem; egy csöppet meghaltam minden télen; a tavaszi zápor mosta le lelkemről az ólmos szürkeséget; az ősz pedig mindig elvette tőlem szerelmeimet. Mondom neked: igenis volt hó és napsütés, mennydörgés és vakító nap, csodás, azúrkék ég, hancúrozás a szűz havon, ősszel pedig nyíló virágok között a mezőn. Felmásztunk a rügyeit bontó fákra, hogy elérjük a ragyogást, magunkba zártuk a tavaszi zsongást - amiből még fázós téli estékre is jócskán maradt.
A tenger partjáról néztük a messzeséget, és kamasz lelkünkkel komolyan hittük: ránk is vár valami szép ott túl a nagy vízen, a beláthatatlan jövőben. Az évek során megtanultuk: a nagy vizek nagy álmoktól, tán boldogabb és jobb világtól választanak el. Ez a nagyon egyszerű felismerés arra késztetett, hogy átértékeljük apró létünk fontos dolgait. De megmaradt nekünk a Balaton, meg a Duna, szívem egyik nyugalmas csücskében, talán örök időkre, ott van elrejtve a Tisza. De most mégsem tudom: hova lettek a hét napjai, a hónapok, az évszakok? Hová mentek el az évek?
Mit is akarok én, együgyű lélek: a világban háború és fájdalom; a politikában mocskolódások; kiválasztottak és leértékeltek; csalás és embertelenség; hajléktalanok és éhezők. A másik oldalon a pillanat sztárjai, üres lelkű celebek, meg a bankszámlájuk által felemelkedett senkik. Rohanás talmi értékek után, tömegek manipulációja, butítás és félrevezetés. Alkohol, drog: menetelés az átmeneti vagy örök pokolba.
Bizony mondom, a hét napjai összefolynak, mert percnyi az életünk ezen a talpalatnyi földön. Az emberiség iránti tehetetlenség miatt a világegyetemben keressük az értelmes lényeket. Hiszen az értelem az, amely legkevésbé alakítja a világunkat. Helyette fogat fogért, barátot pénzért. Szemet szemért, ígéreteket hívekért. Rasszista ideológiákat sulykolnak fiatal, éretlen agyakba. Lám, így formálódik a jövő nemzedék. Azaz, deformálódik.
Talán már nincs is, aki velünk virraszt. Aki esendő akar maradni egy pokoli világban, ahol az értelmetlenség szüli a cselekvést, ahol már senki nem is keresi egyszeri földre szállásunk alapvető igazságait. És mégis azt hiszem: egyszer, egy csodás őszi alkonyaton még átölelnek a fák rozsdavörös lombjai, lélegzethez jutunk tengermély fájdalmunkban, és kievickélünk a megénekelt túlsó partra. A tomboló kánikula után a nyári zivatarban remegő fák hárfa-zenéjére ébredünk, és nem lesz többé útitársunk a magány. Újra megnevezzük és megszeretjük akkor a hét minden napját, áhítattal ejtjük ki a hónapok nevét, megérezzük az évszakok illatát és a gyümölcsök ízét.

Kedves Barátom!

Nyáron születtem, minden tél hozott egy kis elmúlást, az őszbe vesztek szerelmeim, tavaszi záporban bandukoltam a magam választotta hitem felé. Ezért hát nem csap be az álnok természet; jól tudom, vannak évszakok. Csak azt nem tudom, merre, hol keressem őket? Milyen magasságokban találkozik a múlt és a jövő, hogy fejem fölött kezet fogjanak, és ne bántson, ami már elmúlt, ne féljek attól, ami jön. Hogy az évekre, évszakokra gyermeki mosollyal ismét rácsodálkozhassak. Virrasztó társam, válasszunk magunknak évszakot. Talán akkor már senki sem lophatja el a hitünket és az álmunk.
Sajnos, manapság szinte mindenki magányosnak érzi magát, sok ember között is egyedül. Így született meg ez a különös, de kifejező szókapcsolat: magányos tömeg. Ez a modern társadalom olvasztótégelyében létrejövő furcsa, de jól formálható massza, amely a kiszorítja a szerves, hagyományaikat őrző közösségeket. Részben objektív történelmi folyamatok alakítják, részben pedig az ilyen-olyan üzleti érdekek, amelyek elvezetnek a ruházkodás, az étkezés, végül a gondolkodás és a viselkedés uniformizálódásáig.
A sokféle vívmány, ezernyi találmány megkönnyíti az életünket, és hallatlan mennyiségű információval is ellát bennünket. Jóformán mindent megtudhatunk a világról, a többi emberről, de ez nem összeköt velük, inkább elválaszt tőlük. Micsoda képtelenség, hogy elzárkózó, magányos páriává silányít bennünket a társadalom, miközben annyi minden a többi emberhez köt! Alig lehetne bennünket egy szál magunkban meghatározni, hiszen ezernyi szállal függünk egymástól. Nem felnőtt, felelősen gondolkodó állampolgárok szövetségévé alakul a társadalom, hanem egységes fellépésre képtelen, csupán statisztikai adatokban megjelenő, arctalan sokasággá.

Kedves Barátom!

Saját esendőségünket a legnehezebb elviselni, még ha hajlamosak is vagyunk túl sok mindent megbocsátani magunknak. Már múlandóságunk gondolata is nagy teher, hát fiatalságunk elvesztése, s a gyorsan múló évek egyre növekvő súlya. Ráadásul az ifjúság sajátos kultuszát éljük, noha világszerte növekszik az idős emberek száma. A korosodó társadalomban az újságok címoldalán, a televíziók képernyőjén már csak a fiatal arcok és testek a vonzóak. Pedig idős korunkban teljesíthetjük ki önnön létezésünket. Akkor nem tűnnek el hiába a napok, a hetek, a hónapok és az évek. Akkor lesznek újra évszakok: a nyár, amikor megszülettem, a tél, amely zimankót hoz és mindig egy kis elmúlást, az ősz, amelybe belevesznek szerelmeim, és a tavasz, amelynek könnyű záporában ázva bandukolok a teljesség felé.

Szeretettel üdvözöl: barátod

forrás: http://www.szenti...-189-level

"szatyor"
Ha már Marcel Messing az előző bejegyzésemben kiemelte az emberi közösségek jelentőségét, itt van egy egyszerű de hasznos példa:
http://www.youtub...5YJ2cVobog


Az Ébresztőhívás
http://www.youtub...WUThh37BpM

Smile


© 2007 - 2008 by Elactos
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése
Hírlevél
Ha fel szeretnél írtakozni előbb regisztrálj az oldalon.
Szent Geometria

Partner oldal

Kiemelt Linkek

 Dimenzió Üzenetek

 Eseményhorizont

Linkcsere Partnerek

 Szabadság Szárnyai

 Lélekvándor.hu

 EMF Kryon

 Star Trek Portál

 Fénysugarak Oldala

 Kristályintelligencia

 OrfeoSzínház

 Energiagyogyaszat

 kristalycentrum

 Adamus-Saint-Germain

 Shaumbra Oldal

 Hivatalos Kryon Oldal

 Espavo Oldal

 Istennotemplom.com

 Istenno.com

 Titkos Tudás Tárháza

 Emberangyalok Oldala

 Angyalemberek Oldala

 Beszélgetések Istennel

 Eseményhorizont

Indigó Linkek

 Indigo.eoldal

 Indigó Gyermekvilág

 Csillagszülött Oldal

 Indigok.hu

 Indigó Levelezőlista

 Indigokör

 Indigogyerekek.lap

Szavazás
Szereted a REND-et?

igen, nagyon szeretem!
igen, nagyon szeretem!
57% [4 Szavazat]

szükség van rá
szükség van rá
29% [2 Szavazat]

Rendmániás vagyok ;P
Rendmániás vagyok ;P
14% [1 Szavazat]

én a káoszt szeretem
én a káoszt szeretem
0% [0 Szavazat]

hm........................
hm........................
0% [0 Szavazat]

Szavazatok: 7
Szavazáshoz be kell jelentkezni
Elindult: 25/05/2011 23:20
Lezárult: 28/09/2017 16:38

Archívum
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

30-08-2011 23:10
Nem csukhatjuk be a szemünket, mintha minden ok lenne a világban. A rossz dolgokról is tudnunk kell. Mindenről ami minket érint...

30-08-2011 05:06
Niniveia írtam privát üzenetet neked itt a portálon.

28-08-2011 23:02
köszönöm, ötletek is jöhetnek, meg bármi! Egyenlőre még gondolkozom hogy is kezdjek hozzá...

28-08-2011 22:16
Szivesen segitek.

28-08-2011 20:59
Bárki aki motivációt érez hogy segítsen a felkerülő anyagok összegyűjtésében vagy esetleg írásában, az bátran írjon! A lényeg a Szeretet témája.

28-08-2011 20:25
Bár az biztos hogy nagy munka lesz....

28-08-2011 20:24
Kedves Niniveia! Elkezdtem az oldal átalakítását, egy olyan oldallá, amilyenné eredetileg kellett volna terveznem. Leszedem a sok cikket, meg ami nem idevaló. Szeretném teljesen átalakítani.

27-08-2011 22:59
A REND nem azt jelenti hogy minden olyan mint amilyennek ti elképzelitek... Az Isteni REND-nek helyre kell állnia!

12-08-2011 16:17
Szép napot kívánok mindenkinek! Már régen tettem be hasonló hozzászólást :-)

24-07-2011 12:47
Smile